Uránia Nemzeti Filmszínház épülete

  Az 1896-ban megnyitott épületet Schmahl Henrik tervezte.
 
Az épület és a mozi történetéről Bor Ferenc és Fehérvári Zoltán írt igen érdekes és értékes cikket:

Az épület

A zártsorú beépítésben álló négyemeletes, historizáló stílusú épület eredetileg lakóháznak készült, jelenleg alsó két szintjén mozi található. A téglalap alakú telek az alsó két szinten teljes terjedelmével beépített, a második emelettől "U" alaprajzú, belsőudvaros. Az 5 tengelyes, 1-3-1 ritmusú főhomlokzat a quattrocento végi velencei palazzók áttört, légies, erőteljes fény-árnyékhatásra épülő homlokzat- kiképzését követi, de az architekturális tagozatok díszítése mór jellegű. A homlokzat szélessége és magassága közel azonos, a horizontális és vertikális tagoló elemek is egyensúlyt képeznek. A tektonikus elemek elhelyezése még az építészeti szabályoknak megfelelő, de tényleges funkciójuk már nincs, mert az oszlopokat leszámítva már gipszből vagy vakolatból készültek.

A portálszintet széles pillérek tagolják, sarkainál alacsony lábazaton álló karcsú, csavart törzsű oszlopokkal. A moziba vezető ajtók a középső három tengelyben, csekély mélységű fülkében nyílnak. Az első emeleten a homlokzat teljes szélességében konzolokkal alátámasztott kőmellvédes erkély húzódik, a konzolközöket kazetták tagolják. A nútolt szalagokból kialakított, geometrikus formákkal csipkeszerűen díszített kőmellvéd törpepillér kiosztása az erkélykonzolokét és az ablakosztást követi.

A középső 3 tengelyben lévő hármas ablakok a kosárív és 5 körcikk kombinációjából alakított ívű fülkében ülnek. A gazdagon díszített keret belső élei fogazottak, a felületek növényi ornamentikával díszítettek, a záradékpontban akrotérionnal. A fülkék keskeny oldalfala architektonikus elemekkel keretezett falmezőkkel tagolt. A hármas ablakokat négyszög keresztmetszetű pillérek választják el egymástól. A hátfal szabadon maradó felületeit növényi ornamentika és architektonikus elem díszíti. A nyílászárók formai tagolása követi a keretek kialakítását. A homlokzat két szélén fülkébe állított, erkélymellvéd magasságú lábazatra helyezett, a nyílások vállmagasságáig érő oszlop van, mely a felette lévő sarokarmírozást "támasztja alá". A második emelettől az oszlopok az övpárkányon állnak, az armírozást a későbbi felújítások már eltüntették.

Az első emelet felett a szinteket egyre kevésbé hangsúlyos övpárkányok választják el egymástól, csökken a szintek magassága és egyszerűsödik a díszítésük is. Az alig észrevehetően csúcsíves nyílások az övpárkányon ülnek. A második emelettől a középső három tengely szintenként eltérően loggiás kialakítású. A második emeleten a középső nyílás szélesebb, az akrotérionnal díszített archivolt enyhén magasabb. A kocka fejezetű oszlopokkal alátámasztott ívek keretezése az első emeletinél keskenyebb, élei fogazottak.

A harmadik és negyedik emeleten a nyílások azonos méretűek, keretezésük különböző. A két szintet elválasztó, az erkélymellvéd szélességével megegyező övpárkány tagolatlan falsáv. A negyedik emeleten egyszerűsített formában az első emeleti tagoló elemek ismétlődnek, mint például az áttört, csipkeszerű erkélymellvédek, a kosárívvel összefogott akrotérionos nyíláskeretek. A homlokzatot robosztus, háromrészes párkány koronázza magas, csipkés pártázatú attikafallal.

A belső funkcionálisan két részre különül el. A mozi az első két szinten kívül a gépház kialakítása miatt részben a második emeletre is felnyúlik. Belsőjében a keleti jelleg a mindent elborító ornamentális díszítésnek, aranyozásnak, a sötét és misztikus fényviszonyoknak köszönhetően erőteljesebben érvényesül. A Színház- és Filmművészeti Egyetem a második emelettől felfelé az egykori bérházrészt használja.

A moziban az előterek, lépcsőházak, közlekedők és nézőterek szövevényes kapcsolatát a két ellentétes irányú közlekedés határozza meg. A bejárat az épület középtengelyében nyílik, szélfogón keresztül jutunk a centrális tér hatását keltő előcsarnokba, majd egy széles foyer-n keresztül a földszinti nézőteret körülölelő folyosóra. Az erkélyekre és karzatokra a földszinti előtér sarkaiban lévő, íves pihenővel eltolt két lépcső vezet, míg a másik irányba a földszintivel alaprajzilag azonos pozíciójú foyer-n keresztül az emeleti előcsarnokba jutunk. A távozáskor az erkélyről és a karzatokról a karzat két oldalán kialakított kétkarú lépcsők a földszintre, onnan a folyosók a középtengely két oldalán lévő kijáratokhoz vezetnek.

A szerkezeti és a dekoratív elemek többségének kialakítása illuzionisztikus: semmi sem az, aminek látszik, szinte minden festett gipszből készült: a "famennyezetek", a konzolok, a pillérek borítása. A falak ornamentális kifestése is megtévesztő, tapéta hatását kelti.

A földszinti előtér határoló fala a homlokzat felé félköríves. Az íves szakasz mindkét oldalán öt-öt csúcsíves pénztárablak van. Középen nagyméretű opeion töri át a födémet, amelyet a két szintet átfogó két konzolos pillér támaszt alá. A mennyezetet sűrű, sugarasan kialakított festett gerendázat tagolja. Végfalát három nyílás töri át. A foyer felé, annak szinte teljes szélességébe felnyitott, konzolos alátámasztású, gazdagon hullámzó ívű, a falsarkokban arabeszk díszítéssel ellátott a nyílás. Két oldalán a lépcső pihenőjéről nyíló kisebb, szamárhátíves lezárással vezet a lépcső folytatásához. A hálószerűen egymásba fonódó lépcsőkorlát rombuszmintás. A fűtésszerelvényeket fülkékben helyezték el, amelyeket geometrikus díszítésű rácsok takarnak el. Hiánytalan a falikarokból álló eredeti világítás.

A téglalap alaprajzú foyer két oldalfala a büfé és a ruhatár felé is áttört. A büfé felőli áttörések lezárása egy-egy körcikkellyel bővített, élszedett szamárhátív, a ruhatár felé két pillér szűkíti a nyílást.

A nézőtér kupolával fedett, négyszögletes középrészének sarkait a kupolát tartó, háromszög alakú pillér vágja le, melyekben egykor díszpáholyok voltak. Az erkélyszinten a négy pillérben kialakított díszpáholy a legjelentékenyebben megformált építészeti részlet: a pilléres-architrávos szerkezet nyílásában oszlopos-achivolt, melynek íve a földszinten alkalmazott nyílás ívlezárások egy újabb variánsa. A pillérekhez kapcsolt oszlopkötegekre érkeznek a kupola bordái. Az architráv feletti rész boltfiókkal, a karzatok feletti boltozatok széles kosárívvel kapcsolódnak a kupolához. A színpadnyílás az erkélyszint áthidalójáig ér, az előtte lévő vetítővászon jelenleg takarja a belső keretet. A kupola bordái két pontban az áthidalóra is ráterhelnek. A középerkély felett a két szakaszos fiókos dongaboltozatot hálószerűen bordák tagolják, az egy szakasz mélységű oldalkarzatokat három szakasz szélességű fiókos féldonga fedi. A boltéleket mindenütt bordák hangsúlyozzák. A középerkély hátsó szakasza síkmennyezetes. A középerkély két oldalán a kétszer kétszakaszos közlekedőket borda nélküli keresztboltozatok fedik és a hevederek is tagozat nélküliek. A két utóbbi térrész szerényebb kialakítású, díszítésüket kizárólag festéssel oldották meg.

A kupola a karzatok feletti boltozatokhoz hasonlóan bordázott. Centrális eleme a két elforgatott négyszögből létrejött nyolcszögű csillag, amely körbeveszi a magasabb záradékpontot, amelyből a csillár leengedése szabályozható. A középső csillagot koncentrikusan még két különböző módon kiszerkesztett nyolcszögű csillag veszi körül. A bordák közötti mezők, attól függően, hogy melyik csillaghoz tartoznak, eltérő mintázattal vannak kifestve. A legkülső csillagon kívül tizenkét mezőben kör alakú szellőzőrácsok vannak, melyek a nézőtér oldalfalában, a lábazatban elhelyezett rácsokhoz hasonlóan a szellőzőrendszer nyílásait takarják.

A színpad a nézőtér baloldali folyosóiról nyíló lépcsőházból közelíthető meg. A kétkarú lépcsővel ellátott lépcsőház a pincétől a padlásig vezet. A színpadtérben megtalálható a működőképes korabeli zsinórpadlás.

Az emeleti helyiségkiosztás és a szerkezeti tagolás a nézőtér és az előcsarnok között a földszintit követi. A nézőtér előtere az emeleten is egy "U" alaprajzú folyosó, melyet a földszintihez hasonló módon két öntöttvas oszloppal osztott, hármas nyílású fal választ el a lépcső előterétől. A nagy előcsarnokba átvezető nyílás a földszinti foyer és ruhatár közötti nyílással mutat azonosságot. A földszintről feljövő két pillér és a két falpillér által alátámasztott áthidalóra keresztben, famennyezetet imitálva, sűrű gerendázat fekszik fel. Az áthidaló oldala és a falon körbefutó párkány a nézőtér földszinti architráv alsó fogazott tagozatával azonos. Az opeiont a lépcsőével azonos korlát veszi körbe.

Az épület története

Bérház és mulató építése

Rimanóczy Kálmán építőmester 1895 nyarán nyújtotta be a tanácshoz Kerepesi úti építkezésének engedélyezési kérelmét .
A négyemeletes bérház és a vele kapcsolatosan kialakított hangverseny- és táncterem terveit  Schmahl Henrik műépítész készítette.

A hamburgi születésű Schmahl (1846-1913), a kései historizmus egyéni stílussal rendelkező mestere kőművesből küzdötte fel magát önálló építésszé.  Ybl Miklós mellett dolgozott a Fővámház és az Operaház építésénél. Tervezői praxist az 1880-as évek elejétől folytatott. Kezdetben ő is a korszellemnek megfelelő neoreneszánsz modorban tervezett, majd a 90-es évek elejétől fokozatosan kialakította saját, összetéveszthetetlen stílusvilágát, melyet a velencei gótika és a mór díszítőelemek tettek jellegzetessé. Andrássy úti kiemelkedő minőségű bérházai (13, 28, 52, 102) mellett több jelentős bérpalotája áll a Nagykörúton is. Schmahl már az 1880-as években specialistája lett a vasszerkezetet is alkalmazó üzlet-lakóház típusnak. Ilyen jellegű alkotása a Kossuth Lajos utca 9., melyet a Rákóczi út 7. és 21. (Uránia), valamint az elpusztult Deutsch-üzletház (József Attila u. 22. helyén) követett. Kései főműve a Párisi udvar néven ismert Belvárosi Takarékpénztár épülete, ahol kedvenc mór stílusjegyei már szecessziós hangszerelést kaptak. A fentiek mindegyikének korábbi tervváltozatain nyomon követhető az építész stílusfordulata: a velencei-mór elemek megjelenése és térhódítása.

A tervezet az egész telket beépítő házat mutat. Az utca felé négyemeletes, kéttraktusos - rövid oldalszárnyakkal közrefogott udvarral - U-alaprajzú épülettömb az udvartól a telekhatár felé kétemeletes szakasszal folytatódik, majd az első emelet fölé magasodó kupolaépítménnyel zárul. A szimmetrikus homlokzatot a II. emeleten övpárkánnyal egybekapcsolt, teljes hosszában végigfutó erkély, a IV-en könyöklőpárkány osztja, és díszes, a szélső és a középső tengelyt koronázó oromzaton is végigfutó párkány zárja le. A padlásablakokkal áttört sátortető elé ülő giebeleket liliomos csúcsdísz, a középsőt nőszobor díszíti. A földszinti-első emeleti (a vonalkázott falképzéssel is hangsúlyozott) kapcsolt szintek öttengelyes kialakítását követik az emeletek. Keskeny oszlopok, armírozások választják el a szakaszokat, ritmizálják a homlokzatot. A három utcai, széles, csúcsívesen záródó nyílást a telekhatár felől hegyesebb csúcsban záródó keskenyebbek fogják közre. Ez a ritmusa a fentebbi szinteknek is. A széles ívek felett a II. és a III. emeleten hármas, a IV-en négyes kapcsolt ablakok (kúszórózsákkal díszítve) törik át a homlokzatot. A lenti nyílások I. emeleti része gótikus mérművel osztott, a középsőkben öntöttvas erkéllyel. Különös figyelmet érdemel a Schmahl által annyira kedvelt, a szabadabb térképzés lehetőségét nyújtó szegecselt és öntöttvas oszlopok alkalmazása. A főfalak alátámasztásánál és a karzatoknál alkalmazva, ezek az esztétikai hatás alapvető tényezői. A tervezeten az épületbe lépve négyszakaszos bejárat vezet az előcsarnokba. Két oldalán vendéglő és az első mindkét traktusát magába foglaló (belső lépcsővel közlekedő) kávéház kapott helyet. Az előcsarnokból a ruhatáron keresztül lehet a hangverseny- és táncterembe jutni. Ennek végében áll a színpad. A középen elhelyezett asztalokon kívül az oldalfolyosókon megközelíthető páholyok teszik teljessé a szórakozóhely atmoszféráját. A homlokzat bal szélső tengelyében nyílik a bérház ajtaja. A két említett grádicson kívül a karzatokra kétoldalt vezető kétkarú, a telek végében elhelyezett patkóívű és a bérházzal kapcsolatban alkalmazott csigalépcső szervezi az épület közlekedését.

Az épület az engedélyezett tervektől a belsőben csekély, a homlokzati architektúránál jelentékeny eltéréssel készült el 1896-ban. A változásokról a tervezett és a jelenlegi állapot egybevetése mellett a későbbi átalakítási tervek, különösen az 1899-ben való színházzá alakítás dokumentumai tájékoztatnak. Legfontosabb, az egész megjelenést döntően befolyásoló a homlokzat módosítása. Az oromzatok és az armírozások által függőleges hangsúllyal is bíró tervezettel szemben a vízszintes osztások következetes alkalmazása és az erőteljes zárópárkány révén statikusabb mű született. A földszint és az I. emelet tervezett egysége kissé sérült, az erkéllyel együtt lejjebb kerülő fő vízszintes osztást az elsőn alkalmazott szobrászi díszítés hivatott oldani. A legfelső szint nyílásai nem különböznek a lentebbiektől. A síkabbá váló homlokzatnak a nyílások mélyebb elhelyezése biztosít festőiséget. Összességében a ház homlokzatát a tervezettnél összefogottabbnak, nagyvonalúbbnak és egyedibbnek tartjuk. Csupán a romantikusabb tervezet részletmegoldásaiban rejlő finomságait sajnálhatjuk. Érdekesség, hogy a kivitelezést az építőmester-tulajdonos Rimanóczy másra, a Blumann és Kölber építőmester párosra bízta. A vasszerkezeti terveket Schmahl mellett Richter Károly okleveles mérnök szignálta, a vasmunkák a Svadló Ferenc cégnél készültek.

Az épület átadása után a hangverseny- és tánctermet 1899-ig az Oroszi-féle mulató foglalta el. Működését, műsorát nem ismerjük, a századforduló nagyszámú, olcsó mulatóinak egyike lehetett. 1899 nyarán az Uránia Magyar Tudományos Színház Egylet Részvény Társaság vette bérbe az impozáns belsőt.


Uránia Magyar Tudományos Színház

Külföldi előzmények után Budapesten 1898-ban alakult meg az Uránia.  Ennek a korai közművelődési intézménynek a közhasznú ismeretek népszerű modorban való terjesztése volt a célja. A társulat a fenti néven fiókszervezetet hozott létre, mely a Kerepesi úti mulató bérleti jogát megszerezve rögvest hozzálátott a mulató átalakításához.

1899. július 22-én a társulat a háztulajdonos Rimanóczy és Szabó János építőmester aláírásával a színház működéséhez szükséges építkezések engedélyezését kérte.
 A ilyenkor kötelező helyszínrajz mellett benyújtott öt terv a színpad és a kapcsolódó helyiségek átalakítását, valamint a telek végében lévő két légudvar leszűkítését és beüvegezését mutatja.  A díszterem és a telekhatár közötti épületrész födémeit elbontották, illetve áthelyezték. A színpad járószintjét 90 cm-rel lesüllyesztették, az I. emeletit elbontották, az e fölöttit pedig 95 cm-rel magasabban, sűrű állású vastartókkal építették újjá, így több mint 11 méter magas, a díszletek elhelyezéséhez elengedhetetlen zsinórpadlású színpadteret állítva elő. Az e területekre eső válaszfalak is elbontásra kerültek. Az átalakítással hamar elkészültek, augusztus 23-án már a tűzrendészeti felülvizsgálatot tartották. Gondjuk volt a székek elhelyezésére is. "A földszinti részen a székek akként helyezendők el, hogy a nézőtér két egyenes, egyenként 1,1 m széles lejáró folyosó által három részre osztassék, s így az egy-egy sorban helyet foglalható 15 személy részére 2,2 m széles szabad tér essék. A székek szélessége 55 cm, távlata 85 cm-ben állapíttatik meg, úgy hogy 20 sorban összesen 258 szék lesz elhelyezhető. A középső ajtók használhatása végett a leghátulsó széksor mögött 1,5 m széles út a közlekedésre szabadon hagyandó. Az oldalpáholyokban, úgy a földszinten, mint az emeleten egyenkint négy személy, a sarokpáholyokban nyolc személy foglalhat helyet. Hozzájárul a tanács ahhoz, hogy az emeleti karzati széksorok száma hárommal szaporíttassék, úgy hogy itt összesen 48 hellyel több lesz. Az összes befogadó képesség ezek szerint 528 személyben állapíttatik meg."  Az átalakított kultúrintézmény 1899. november 4-én nyitotta meg kapuit a közönség előtt Cholnoky Jenő előadásával.

Eredetileg ugyan nem (mozgókép)színháznak épült, de már felépülése után 4 évvel vegyes használatú színházként és moziként működött, ezért a legkorábbi ilyen épületeink egyike. Története bővelkedik érdekességekben. Itt forgatták "A tánc" című első magyar játékfilmet 1901-ben, színpadán fellépett Isodora Duncan, falai között működött ideiglenesen a Nemzeti Színház és Vígszínház is.

Uránia mozi

Bár már 1901-től folyamatosan filmeket is vetítettek, a helyiségeket csak 1917-ben alakították át a mozilátogatók fogadására. Elsősorban a folyamatos játszás miatt szükséges várótermeket és az ezekhez kapcsolódó szórakozó helyiségeket kellett létrehozni. Az átalakításról csak a sajtóból értesülhetünk,  és ismerünk néhány tervlapot: az épület eredeti jellegéhez illő díszes bejárat és az ezzel összhangban lévő kirakatszekrények tervét Fehérkúti Bálint építész készítette és Miákits Károly lakatosmester szignálta .  A Schmahl-architektúra elemeiből építkező portál és előtető az eredeti épület szerves kiegészítése volt, ha a háborús körülmények miatt egyáltalán elkészült. A terv lépcsősen kiugró profilja rokon vonásokat mutat a Román testvérek által a Valter mozgóhoz 1911-ben készített portállal. Ugyanekkor Fehérkúti a középkarzat átalakítását is tervezte: boxokat alakított ki és egy sorral növelte az ülések számát.

A modern Uránia mozi

1929-ben a Corvin filmgyár csődbe ment, az Uránia a német UFA céggel kötött szerződést. 1929 augusztusában Jánszky Béla és Szivessy Tibor  a mozgóképszínház jelentős átalakítására vonatkozó terveket nyújtott be a tanácshoz.
 A nézőtéri födémet - a pincei zárófödém utcai szárnyig való átalakításával - lejjebb helyezik, a karzatra vezető lépcsőket és a fölötte lévő födémet elbontják. Lejjebb kerül az előcsarnok födéme. Fölötte az udvar terét dél felől határoló termet elbontják és az I. emeleti födém vonalában lefedik, kapcsolatot teremtve az egykori kávéház és a színház tere között. Az elbontott karzatlépcsők helyett a telekhatárok mellett újak készülnek. A kapualj két falát elbontják, csak a középfőfal oszlopai maradnak helyükön. Az így előállt előcsarnok terét a bejárattól induló, ívesen hajló falak kétoldalról leszűkítik, mögötte kialakítva a pénztárakat és a kijáró folyosókat. A fal mellett kétoldalt a karzatra felvezető lépcsőket helyezték el. A födémet kör alakú áttöréssel nyitják fel. A nézőtér átalakításának lényeges eleme a földszinti oldalfolyosók karzattartó oszlopainak kiváltása és a középkarzat színpad felé való előretolása. A filmvetítő kamra elbontásra kerül.

A nagyon jelentős változtatással járó és bizonyára költséges átalakítás helyett, valószínűleg a nehezen megoldható statikai problémák miatt is, a kivitelezés során a terv egyszerűsödött. 1929 végén készítették el Jánszkyék a módosított terveket, melyeket a következő évben hagytak jóvá.
 A nézőtér lesüllyesztését hátrébb indították, így a pincefödémek és a boltozatok közül kevesebbet kellett megbolygatni, elbontani. Az udvar terét dél felől határoló termet nem bontották el, csupán az I. emeleti födém vonalában húzott új födém fölötti részét. E tér járószintjét a tervezett mértéknél kevésbé mélyítették le. A karzatlépcsők és a két pár karzattart oszlop elbontása, valamint az előrébb épített új karzat miatt tizenkét új vaspillért építettek be. Az új karzatlépcsőket ugyancsak vaspillérrel gyámolították. A földszinti négy díszpáholy a talajsüllyesztés miatt arányát vesztette, az elbontott oldalpáholyokat a nézőtérhez kapcsolták. Utóbbiak járószintje a vászon mögötti színpad lényegesen magasabb járószintjével egyezett meg. A középerkélyt és a két páholy előtti erkélymellvéd ívét az alátámasztó konzolsor mutatja, mivel a toldás alja csak festett síkfelület. A toldásnál a páholy előtti szakasz ívesebb lett, mint a vetítővászon két oldalán lévő páholy előtti. A mennyezet a konzolsortól a két pillérrel alátámasztott tagolatlan architrávig - az oldalkarzatoknál is - páros gerendázattal kazettákra osztott, onnantól a bejárati határoló falig festett síkmennyezet. A gerendákat konzolok támasztják alá, a hosszirányú két architrávnak háromrészes festett, golyvázott párkánya végigfut a színpadig. Az átalakítás kapcsán használaton kívül kerülő díszítmények egy részét áthelyezték. Az előcsarnokban a korábbi elképzelés maradéktalanul megvalósult. A bejáró oldalfalainak és az itteni pillérek kivételével előálló, opeionnal felnyitott tér pazar díszítést kapott. A gazdag, keleties ízű Schmahl-féle oszlopokat és íveket harmonikusan integrálja az új tér. A falakat borító sűrű mustra, a gerendás mennyezet a korábbi alakításnak szerves folytatása. Ebben a magyaros motívumok (pilléreken, falon), az art deco (fűtőtestrács) és modern (opeion rácsa) elemek egyaránt a helyükön vannak. Új portálok készültek, az első emeleti nyílásokat a homlokzat vonalában beüvegezték. Ezzel az eredeti fény-árnyék hatás sérült, és az alkalmazott asztalosmunka leginkább a Lechner-iskola munkáira emlékeztet, az eredmény mégsem bántó. Az Uránia az átalakítással, megtartva egzotikus, mór jellegű architektúráját, Budapest egyedülálló "ódon-modern" filmszínháza lett.

A II. világháború után

A világháborúban az épület nem sérült meg különösebben, 1945 februárjában már filmet játszottak a moziban. Már a háború előtt elfedték az I. emeleti nyílást plakátokkal, ez később általánossá vált. A homlokzati megjelenés mélypontja a 70-es évek kockareklámja volt, de igazán maradandó esztétikai veszteség az I. emeleti erkély csipkés kőkorlátjának cseréje. Módosulásával az összhangban tartott keleties elemek egyik legfontosabbika tűnt el.

Az épület értékei iránti figyelem - mint általában a századforduló helyenként bizarr és extravagáns megoldásokat felmutató épületi iránt - csak az 1960-as évektől indult meg. Addig többnyire lebontandó, jobb esetben purifikációs beavatkozásokkal lecsupaszítandó épületeknek tekintették őket. Ritka kivétel, hogy az Uránia 1930-as átépítésekor igyekeztek fő értékeit lehetőség szerint maximálisan megőrizni, az újonnan kialakított tereket pedig megpróbálták a meglévő stílushoz igazítani. A századordulós építészet szakmai megítélésének változásával Schmahl művei is érdekessé váltak, ezt mutatja 1976-os műemléki védelme; valódi elismertsége a historizmus napjainkban is tartó újraértékelése során nyerhet.

Értékelés

A rendkívül sokszínű budapesti historizmusban is külön hely illeti meg Schmahl műveit. E jeles művész olasz és német reneszánsz stílusú munkái az átlag fölötti érdekes, igényes alkotások, későbbi egyéni modorú épületei jellegzetesek, összetéveszthetetlenek, csak rá jellemzőek. Munkásságának külön is említendő értéke a századvégi igények indukálta vegyes funkciójú épületek sora. Az elegáns, a történeti architektúrát a kecses vasszerkezettel egybekomponáló lakó- és üzletházak két eltérő esztétikai ízlés békés egymásmellettiségét hirdették. Nem véletlenül: az architektúra üres díszítéssé vált, de még nem került a funkcionális szempontok mögé, a funkció esztétikája még nem fogalmazódott meg.

Az Uránia is kettős funkciójú épület: a szórakoztatásra szánt helyiségek mellett az utcai front három emeletén lakásokat építettek. A hasonló rendeltetésű építmények között - sem a színházaknál, sem a mulatóknál - nem ismerünk hasonló együttest. Az Uránia egyedülálló épülettípusa és - a változó időhöz igazított - mindmáig őrzött eredeti funkciója miatt is kulturális örökségünk megbecsülésre méltó darabja.

Építészettörténeti értéke a harmonikusan együttélő két építési periódus igényes kialakítású tereinek sora, a városképi jelentőségű, izgalmas architektúrájú homlokzat. A quattrocento palotaépítészet tektonikus építkezésére utaló, ugyanakkor gótikus, mór és egyéb keleti elemeket alkalmazó homlokzat igazi kuriózum. A részleteiben és anyagában pompázatos Schmahl-belsők és a távolságtartóan, de maximális igazodással tervezett Jánszky-féle enteriőrök egységet alkotnak. A tervezők az átépített vagy újonnan épített részeken az eredetivel azonos szerkezeteket és tagoló elemeket alkalmaztak, és az azóta eltelt időben lényeget érintő átalakítások nem történtek. A földszinti terek közül a homlokzattól a kétkarú lépcsőházak vonaláig terjedő szakasz az 1930-as átalakítás során, míg a kupolás nézőtér, közvetlen környezete és a színpad még az 1895-ös építés során alakult ki. Az emeleten a négy páholy, a keresztboltozatos lépcső előtér és az utca felőli nagy előcsarnok őrzi eredeti állapotát, a közbülső terek az 1930-as átalakítással létesültek.

Az együttes állapota nem rossz, a tervek, a fényképek és az elengedhetetlen helyszíni kutatás alapján a - két periódusú - korhű állapot visszaállítható.

Századunk végére a századelőn nagy karriernek elébe néző mozi, mint a tömegkultúra olcsó eszköze, válságba került. Sorra zárnak be a két világháború között épült jelentősebb filmszínházak. Az Uránia esetében is felmerül a hogyan tovább kérdése; a műemlékileg védett mozit értékei megtartása mellett szinte lehetetlen multiplexé alakítani. Az épület építészettörténeti értékei mellett maga a funkció - színház és mozi - is védendő. A kor igényelte multiplex filmszínháznak alternatívát jelent az eredeti vegyes használathoz való visszatérés. A filmek vetítése mellett kisebb színpadtechnikát igénylő színházi előadásokat lehetne tartani. Bemutató-, művész-mozi és irodalmi színház, exkluzív előadásokkal. Ebbe a programba természetszerűleg a Magyar Filmművészeti Egyetem vizsgajátékai és egyéb előadásai is beleférnének. Szakmatörténeti szempontból is fontos a hajdan pezsgő pesti színház- és mozivilág e színhelyének megóvása.

A fenti cikk
Bor Ferenc és Fehérvári Zoltán írása