Üvegzene

Méghozzá befőttes üveg-zene. Nem került túl sokba a mester hangszere, csupán néhány - 28 db - vízzel töltött
befőttes üveg, meg két dobverő. Ez utóbbiakat pedig akár két fakanál is helyettesítheti, mint ahogy volt is már rá példa.

Különleges élményben lehet része annak, aki  Budapest főterein (Moszkva tér, Baross tér, Nyugati tér)
a napokban találkozik a befőttes üvegek mesterével.
Csodálatos kristálytiszta hangokat varázsol elő a kristálytiszta vízzel töltött és behangolt üvegekből a
mester, aki egyébként a Zeneakadémia Ütős hangszerek tanszakát végezte.
 Játékán meg is látszik ez, virtuóz módon adja elő a klasszikus és mai dalok sokaságát.

Már messziről felfigyel az arra járó a szépséges xilofon hangú muzsikára,
és közelebb érve döbbenten tapasztalja, hogy közönséges befőttes üvegekből varázsolja elő a hangokat
egy fémládán ülő sísapkás ember.

Művész Ő, mégpedig különleges képességű.
Nem olyan botcsinálta "aluljáró zenész",  aki mellett gyorsan odébb állunk, mert rossz hallgatni.
Az "üveg-mester" lebilincseli a hallgatóit, földbe gyökerezik a lábunk. Nem tudunk mozdulni a
csodálattól, illetve azon csodálkozunk, hogy hogy kerül ide ez a nagy művész,
Neki hangverseny termek színpadán lenne a helye.
Aztán megtudjuk, hogy játszott Ő már az Operaház zenekarában is,
de az elmúlt években mégis utcai zenészként keresi a kenyerét.
Hogy miért nem láttuk eddig Budapesten?
Mert tőlünk nyugatabbra bűvölte el a nagyvárosok polgárait.
És ideje már, hogy az üvegzene mesterének a nevét is eláruljuk: Sárközi József.
Budapest, 2004. december 21.