Óriás tintahal első alkalommal a tenger mélyén filmen

A kolosszális tintahal, amelyet eddig még soha nem rögzítettek élőben a természetes élőhelyén, most végre megjelent a kamerák előtt. Ez az esemény különösen figyelemre méltó, mivel a faj felfedezése óta, amely már 100 éve történt, ez az első alkalom, hogy élő példányt láthatunk. A felvételt egy 30 centiméter hosszú, fiatal tintahalról készítették, amelyet a Dél-Szendvics-szigetek közelében, 600 méteres mélységben sikerült megörökíteni. A tudósok csoportja, amelyet egy Essexi Egyetemhez tartozó szakember vezetett, márciusban rögzítette a felvételeket egy 35 napos expedíció keretein belül, amelynek célja új tengeri életformák felfedezése volt.

A kolosszális tintahal a világ legnehezebb gerinctelen állata, amely akár 7 méter hosszúra és 500 kilogramm súlyúra is megnőhet. A tintahal felfedezése nemcsak tudományos szempontból fontos, hanem a faj ismeretének történetéhez is szorosan kapcsolódik, hiszen a felvétel elkészítése éppen a faj 100. évfordulóján történt. A Schmidt Ocean Institute Falkor (too) nevű hajójának legénysége egy távirányítású jármű segítségével tudta észlelni az állatot. Dr. Michelle Taylor, a kutatás vezető tudósa, elmondta, hogy a csapat kezdetben nem volt biztos abban, hogy valóban kolosszális tintahallal van dolguk, de azért rögzítették a felvételt, mert az állat „gyönyörű és szokatlan” volt.

A felvételt Dr. Kat Bolstad is ellenőrizte, aki hangsúlyozta, hogy korábban a tintahalakról készült találkozások többsége csupán a bálna és tengeri madarak gyomrában található maradványok formájában valósult meg. „Izgalmas látni az első in situ felvételeket egy fiatal kolosszális tintahallal, és megalázó belegondolni, hogy ezek az állatok nem is tudják, hogy létezünk” – mondta Bolstad. A kolosszális tintahal életciklusa még mindig nagy titok, de a felnőtt példányok fokozatosan elveszítik a fiatalok átlátszó megjelenését. A faj egyik jellegzetessége a nyolc karja közepén található horgok jelenléte. Korábban már készítettek felvételeket elpusztult felnőtt tintahalakkal, de soha nem láttak élő példányokat ilyen mélységben.

A Természettudományi Múzeum szakemberei megjegyezték, hogy nehéz megbecsülni a kolosszális tintahalak globális populációját. 2022-ben az intézet arra figyelmeztetett, hogy a megfigyelések hiánya miatt „még ma is ezeket az óriási gerincteleneket a legenda és a valóság határvonalán egyensúlyozó lényekként tartják számon”. A tudósok emellett azt is felfedték, hogy januárban először sikerült felvételt készíteni egy gleccserüveges tintahalról. Dr. Jyotika Virmani, a Schmidt Ocean Institute ügyvezető igazgatója hozzátette: „Két különböző tintahal első megfigyelése egymást követő expedíciókon rendkívüli, és jól mutatja, milyen keveset láttunk a déli óceán csodálatos lakóiból.” Ezek a felejthetetlen pillanatok folyamatosan emlékeztetnek minket arra, hogy az óceán tele van megoldásra váró rejtélyekkel.

A tudományos felfedezések mellett egy másik érdekes esemény is történt. Dr. Bryce Stewart, aki a David Attenborough új filmjét méltatta, „lenyűgözően gyönyörűnek” nevezte a csillagos sima cápa megjelenését, amelyet a Connswater folyóban, a Victoria Parkban észleltek. Emellett Nathan Riggey egy 12,2 kilogrammos koi pontyot fogott ki, amely az elmúlt két évben nem volt elérhető, míg David Knock elmondta, hogy a 47,5 kilogrammos ponty megfogása „hihetetlen” élmény volt számára.

Ezek az események nemcsak a tudományos közösséget izgatják, hanem a nagyközönség figyelmét is felkeltik, hiszen a természet csodái és titkai mindig is lenyűgözőek voltak az emberek számára. Az óceán mélye még sok felfedezésre vár, és a tudósok folyamatosan dolgoznak azon, hogy újabb csodákat tárjanak fel az emberiség előtt.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c99pg13yv32o