David Dimbleby: A szabad piac öröknek tűnt, amíg Trump be nem lépett

Az 1974-es év emlékezetes marad számomra, hiszen akkoriban az infláció szárnyalt, a kormány pedig éppen a munkavállalói szakszervezetekkel zajló harc közepén állt a bérek emeléséről. A kormány látszólag tehetetlen volt: ha szembeszálltak volna a bányászokkal, a sztrájkok könnyen leállíthatták volna az áramellátást, azonban ha engedtek volna a követeléseiknek, az infláció drámai mértékben emelkedett volna. Ekkor érkezett a globális olajválság, ami minden eddiginél nagyobb káoszt hozott az ország gazdaságába, beleértve Nagy-Britanniát is. A kormány háromnapos munkahét bevezetésére kényszerült, a villanyáram-kimaradások pedig mindennaposak voltak – sokszor teljesen váratlanul merültünk el a sötétségben. A kormány úgy tűnt, hogy mindezt egyszerűen elvárja tőlünk, hogy kezeljük.

Ekkor kezdtem el a BBC Panorama című aktuális eseményekkel foglalkozó műsorának a vezetését, ahol sok időt töltöttünk ezeknek a kérdéseknek a megvitatásával. Az emberek különféle ötletekkel érkeztek, hogy hogyan lehetne megoldani a válságot. Akadtak olyan javaslatok is, amelyek szerint a szakszervezetek feletti kontroll visszanyerésének egyetlen módja a katonai puccs lenne. Egy másik, radikálisnak számító ötletet Keith Joseph, egy konzervatív politikus vetett fel, amely akkoriban teljesen eltávolodott a mainstreamtől, annyira, hogy a Panorama forgatása közben Joseph a produkciós csapat felé fordult, és kérdőn firtatta, hogy értik-e, amit mond. Ez az ötlet a szabad piac elmélete volt, amely szerint Nagy-Britanniának el kellene hagynia a második világháború utáni konszenzust, amely szerint a kormánynak irányítania kell a gazdaságot, és inkább hagyni kellene, hogy a piacok maguk biztosítsák a jólétet és a biztonságot.

Ma, 2025-ben, talán nem tűnik olyan radikálisnak ez az elképzelés, de pontosan ez a lényeg. Az 1980-as években Margaret Thatcher kormánya alatt láthattuk, hogy a szabad piac milyen gyorsan vált radikális ötletből valósággá, majd pedig olyan rendszeré, amelyet sokan öröknek hittek. Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke, aki milliárdos üzletemberként a kapitalizmusban találta meg a gazdagságát, hirtelen a szabad piac rendszerének legnagyobb kihívásával néz szembe. Míg egyesek szerint a rendszer alapvetően hibás és elkerülhetetlenül kudarcra van ítélve, mások úgy vélik, hogy még túlélheti a viharokat.

Thatcher reformjai, amelyek a 1983-as általános választások után következtek, ma már nyilvánvalónak tűnnek. Természetesnek vesszük, hogy a magáncégek kulcsszerepet játszanak a víz, az áram, a gáz, a vasutak és a kikötők biztosításában. Azonban abban az időben kevesen hitték, hogy lehetséges az, amit Thatcher elért – úgy tűnt, hogy ez egy fantáziavilág, amely teljesen eltávolodott a háború utáni gyakorlattól. Mikor a háború véget ért, én még csak hat éves voltam, és a jegyrendszer jellemezte az életet, ami lehetővé tette, hogy húst, ruhát vagy éppen édességet vásároljunk. Azonban a nehéz idők után, a győzelem nyomán, egy új társadalmi vízió bontakozott ki Nagy-Britanniában. A 1945-ös választások során Clement Attlee, a Munkáspárt vezetője olyan győzelmet aratott, amely során először a választók többsége szavazott egy nyíltan szocialista pártra. Ebből következett egy új konszenzus a gazdaságirányításról, amelyben a Munkáspárt és a Konzervatív Párt vezetői hasonló nézeteket vallottak.

Antony Fisher, egy csirke tenyésztő, aki a Tojásmarketing Bizottság beavatkozásait látta zavarónak, megalapította a Gazdasági Ügyek Intézetét, inspirálta Keith Josephot, aki pedig eljutott Thatcherhez. Az, hogy a szabad piac jelenlegi támadása részben egy republikánus amerikai elnöktől érkezik, különösen irónikus, hiszen Thatcher reformjai a jobboldalon népszerűek voltak. Thatcher és Ronald Reagan közös világképpel rendelkeztek, és Trump is kifejezte tiszteletét irántuk, bár néhány kereskedelmi politikájukat nem osztotta.

Thatcher abban volt biztos, hogy az ország jobban járna, ha az állam kezéből kikerül a gáz, víz és áram ellátása, és nyílt piacon értékesítenék azokat. A nagy ötletük az volt, hogy nemcsak a nagyvállalatoknak vagy befektetőknek adják el az állami cégek részvényeit, hanem a brit lakosságnak is. 1984 decemberében a British Telecom részvényei piacra kerültek, és másnapra több mint kétmillió brit állampolgár lett BT-részvényes. Thatcher rájött, hogy a cégek eladásánál nemcsak a kormányzati kontroll láncait akarják eltörölni, hanem egy nagyobb célt is: hogy minden brit polgárt kapitalistává tegyenek, és ezzel népszerűvé tegyék a kapitalizmust.

A 80-as évek végére Nagy-Britanniában hatalmas átalakulás zajlott le. 60 milliárd fontot gyűjtöttek össze állami cégek eladásával, és 15 millió brit polgár lett részvényes. Ez nem csupán gazdasági elmozdulás volt, hanem kulturális forradalom is, a pénzhez, a kormányhoz és önmagához való viszony újradefiniálása. Thatcher privatizációja lehetőséget adott az átlagembereknek, hogy részvényeket vásároljanak, míg a pénzügyi szolgáltatások szektorának 1986-os reformja, amit Nagy Robbanásnak neveztek, lehetőséget teremtett arra is, hogy az emberek eladják ezeket a részvényeket és munkát találjanak a korábban zárt pénzügyi világban.

Miközben sokan baloldaliak közül a reformok elvét magát is bírálták, addig a jobboldalon a szabad piac elleni támadások nem annyira a reformok elveiről, hanem a következményekről szóltak. Thatcher gondolkodásának középpontjában az a meggyőződés állt, hogy a szabad piac csak akkor működhet, ha sok ember közvetlen érdekeltséggel bír benne. Az állami cégek részvényesei közé tartozó emberek sokaságával ez a közvetlen érdekeltség megvalósult. De hamarosan megszólaltak a vészharangok, amelyek egyre hangosabban csendültek. James Goldsmith, egy üzletember, aki nagy vagyonra tett szert azáltal, hogy olcsón megvásárolt gyenge teljesítményű cégeket, átalakította azokat, hogy a hatékonyságot maximalizálja, majd nyereséggel eladta őket, úgy tűnt, hogy megváltozott a véleménye a dolgokról. 1994-ben egy amerikai szenátusi bizottság előtt azt mondta, hogy a szabad piac alapfeltevése hibás – a rendszer maximális profitot követel, de a maximális profit elérése érdekében el kell

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cx2gey6pvddo