
Indiai légicsapások – Milyen válaszlépéseket tervez Pakisztán? Négy fontos kérdés
Egy drámai éjszakai művelet keretein belül India bejelentette, hogy rakétatámadásokat és légi csapásokat indított kilenc helyszín ellen Pakisztánban és a Pakisztán által igazgatott Kasmírban. Az indiai kormány közlése szerint a támadások célpontja a militáns pozíciók voltak, amelyeket „megbízható hírszerzési információk” alapján választottak ki. A csapások mindössze 25 percig tartottak, helyi idő szerint 01:05 és 01:30 között, és hatalmas robbanásokkal rázta meg a régiót, amely sok helyi lakost felébresztett. Pakisztán közölte, hogy csupán hat helyszínt értek támadások, és azt állította, hogy öt indiai vadászgépet és egy drónt lőttek le – ezt India nem erősítette meg. Az iszlamabádi hatóságok arról számoltak be, hogy az indiai légicsapások és tüzérségi támadások következtében 26 ember életét vesztette, 46-an pedig megsebesültek a Különböző Ellenőrzési Vonal (LoC) mentén, amely a de facto határvonal India és Pakisztán között.
Ez az újabb éles eszkaláció a múlt hónapban történt halálos militáns támadás után következett be, amely a turistákat érte Pahalgamban, a India által igazgatott Kasmírban, és a feszültségek újabb veszélyes magasságokba emelkedését eredményezte a két atomfegyverrel rendelkező rivális között. India egyértelmű bizonyítékokkal állt elő, amelyek szerint a Pakisztánban működő terroristák és külső szereplők állnak a támadás mögött, amit Pakisztán határozottan tagad. Az iszlamabádi vezetés azt is hangsúlyozta, hogy India nem szolgáltatott bizonyítékot a vádai alátámasztására.
A történtekre emlékeztetnek a 2016-os eseményekre, amikor 19 indiai katona esett áldozatul Uri közelében, és India „sebészeti csapásokat” indított a LoC-n túl. 2019-ben pedig a Pulwama merénylet, amely során 40 indiai paramilitáris katona vesztette életét, indította el a Balakot elleni légicsapásokat, amely az első ilyen akció volt Pakisztán területén 1971 óta. A szakértők szerint az újabb válaszlépés kiemelkedik a korábbiak közül, mivel három jelentős, Pakisztánban működő militáns csoport infrastrukturális célpontjait támadta meg egyidejűleg.
India hírszerzési forrásai szerint a támadások célpontjai között szerepelt a Lashkar-e-Taiba (LeT), a Jaish-e-Mohammed és a Hizbul Mujahideen főhadiszállásai is. Az indiai szóvivő tájékoztatása szerint a legközelebbi célpontok között két tábor volt Sialkotban, mindössze 6-18 kilométerre a határtól, míg a legmélyebb csapás egy Jaish-e-Mohammed központ volt Bahawalpurban, 100 kilométerre Pakisztán területén. A pakisztáni hatóságok azonban tagadták, hogy terrorista táborok léteznének az érintett helyszíneken.
India korábbi támadásaival ellentétben, amelyek a Pakisztán által irányított Kasmírra korlátozódtak, most a célpontok kiterjesztése figyelhető meg, amely a történészek szerint jelzi, hogy India egy szélesebb válaszlépést tervezett. Ajay Bisaria, India korábbi pakisztáni főbiztosa úgy nyilatkozott, hogy az indiai válasz egy „Balakot plusz” reakció volt, amelynek célja a visszatartás megerősítése volt, miközben egy erős de-eszkaláló üzenetet is közvetített.
Szakértők egyetértenek abban, hogy Pakisztán válasza elkerülhetetlen, és a diplomácia kulcsszerepet fog játszani a következő eszkalációs szint kezelésében. Pakisztánban a katonai elemzők már előre jelezték a lehetséges indiai célpontokat, és sokan azt valószínűsítik, hogy a pakisztáni hadsereg visszavágásra készül. A helyzet azonban gyorsan változhat, és a szakértők figyelmeztetnek arra, hogy a jövőbeli lépések tovább fokozhatják a feszültséget a két ország között.
A jelenlegi helyzet, amely a 2002 óta legveszélyesebb India-Pakisztán válságnak számít, folyamatos figyelmet érdemel, hiszen a két fél közötti diplomáciai kapcsolatok határozottan próbára lesznek téve. A közvélemény reakciója Pakisztánban is kulcsszerepet játszhat, különösen, ha az emberek nyomást gyakorolnak a kormányra a katonai válaszlépések irányába. A jövőbeli események alakulása tehát nemcsak a két ország közötti viszonyt, hanem az egész régió stabilitását is befolyásolhatja.

