
Rövid élettartamú sportfelszerelések egyre magasabb árakat generálnak
A márkás iskola sportfelszerelések megjelenése jelentősen megemelte az iskolai egyenruhák árát, és sokak szerint rontotta a kiskereskedők hírnevét. Jan Buchanan, egy bolt képviselője, a Stormont Oktatási Bizottságának ülésén elmondta, hogy sok szülő most már többet költ a gyermekeik testnevelési felszerelésére, mint a hagyományos iskolai egyenruhára. Buchanan nem volt egyedül a véleményével, több kiskereskedő is arról számolt be, hogy a javasolt törvények célja az iskolai egyenruhák árának korlátozása, mivel a költségek folyamatosan emelkednek.
Egy Newtownabbey-ből származó szülő, Kerri Denvir, két kisgyermek édesanyja, arról beszélt a BBC News NI-nek, hogy a gyerekek ruhái gyakran elhasználódnak, és folyamatosan újakat kell vásárolniuk. „Egyszerűen nem tartanak sokáig, és nagyon gyorsan kinőnek belőlük” – mondta Denvir. „Az udvaron elesnek, lyukas lesz a sportnadrág, és ez újabb 20 fontot jelent. Folyamatosan pótolni kell a dolgokat.” Szavaiból kiderült, hogy bár augusztusban előfordulhatnak akciók, télen a pótolni kívánt áruk ára már jóval magasabb. „Ez nem csak két vagy három font, hanem jelentős összeg, és évente akár 20-30 fonttal is emelkedhet a költség” – tette hozzá.
Paul Givan oktatási miniszter szerint a javasolt törvények nemcsak a maximális árakat korlátoznák, hanem a márkás termékek számát is, amelyet az iskolák kérhetnek a szülőktől. Jelenleg a School Uniforms (Guidelines and Allowances) Bill, azaz az Iskolai Egyenruhák irányelveiről és támogatásairól szóló törvénytervezet, a bizottság vizsgálatának tárgyát képezi. Tina Mellon, háromgyermekes egyedülálló anyaként, arról számolt be, hogy az egyenruhák folyamatosan emelkedő költségei rendkívül nehezen kezelhetők. A BBC News NI-nek elmondta, hogy a fia, aki általános iskolás, kötelezően márkás sportfelszerelést is igényel az iskolai egyenruhája mellett. „Úgy érzem, hogy sok nem márkás termék éppolyan elfogadható lenne, különösen az általános iskolás gyerekek és a fizikai aktivitás szempontjából” – fejtette ki.
A kiskereskedők között Liam Charlton-Killen, az Ethical Schoolwear alapítója is beszélt, aki szintén érintett a témában, mivel van egy gyermeke a középiskolában. Elmondta, hogy a fia egyenruhája, amelyet „95%-ban” visel, összesen 150 fontba került, míg a PE költsége majdnem 200 font volt, és csak egyetlen forgalmazótól volt elérhető. „Úgy gondolom, hogy a monopólium mindenképpen előnyben részesíti egyes kiskereskedőket” – mondta. Hozzátette, hogy a beszállítóknak és az iskoláknak egyaránt szerepe van abban, hogy csökkentsék az árakat. „Meg kell mutatnunk, hogy az embereknek van választásuk a beszállítók között, így versenyhelyzet alakul ki, és ezeknek a beszállítóknak meg kell küzdeniük a szülők nehezen megkeresett pénzéért” – tette hozzá.
Pat Sheehan, a Sinn Féin MLA és oktatási szóvivője, azt hangsúlyozta, hogy a pártoknak együtt kell működniük annak érdekében, hogy a törvénytervezet, amely célja az iskolai egyenruhák megfizethetőségének biztosítása, valóban hasznos legyen. A bizottsági ülésen a kiskereskedők hároméves „átmeneti időszakot” kértek, mielőtt bármilyen új törvény hatályba lépne, figyelmeztetve, hogy enélkül a törvény „csődöket és tömeges elbocsátásokat” okozhat.
Francesca Cahillin, a Truly Fare képviselője, arra hívta fel a figyelmet, hogy az észak-írországi alacsony jövedelmű családok számára biztosított iskolai egyenruha támogatás sokkal alacsonyabb, mint Walesben vagy Skóciában. „Összehasonlítva Észak-Írország elmarad” – mondta. Buchanan asszony, a Warnock’s képviselője, hangsúlyozta, hogy az iskolai egyenruhák maguk nem változtak, ami megváltozott, az a kötelező márkás sportfelszerelések bevezetése. „Ezeket kizárólag sportcégek biztosítják, akik monopóliumot alkottak ezen termékek ellátásában” – tette hozzá, hangsúlyozva, hogy ez megemelte az egyenruhák árát, és negatívan befolyásolta a kis családi vállalkozásokat.

