Uranusz holdjainak új kutatása élet lehetőségét vetíti előre
A Uranusz és öt legnagyobb holdja régóta a tudósok érdeklődésének középpontjában állt, akik eddig halott, steril világokként tekintettek rájuk. Az új kutatások azonban azt sugallják, hogy ezek a holdak valójában óceánokkal rendelkezhetnek, sőt, akár az élet támogatására is alkalmas körülményeket teremthetnek. Az eddig rendelkezésre álló információk jelentős része a NASA Voyager 2 űrszondájának 1986-os útja során gyűlt össze. Azonban egy új elemzés azt mutatja, hogy a Voyager látogatása egy hatalmas napvihar időszakára esett, ami félrevezető elképzeléseket eredményezett a Uranus rendszerének valódi működéséről.
A Uranusz egy gyönyörű, jeges gyűrűs bolygó, amely a Naprendszer külső határain helyezkedik el. Az összes bolygó közül a legnagyobb hidegnek örvend, és rendkívül furcsa a dőlésszöge miatt is, amely jelentősen eltér a többi bolygóétól – mintha megdöntötték volna. A Voyager 2 űrszonda 1986-os elhaladása során az első közeli képeket küldte vissza a bolygóról és annak öt legfontosabb holdjáról. Azonban a tudósok számára még meglepőbb volt, hogy a Voyager 2 által visszaérkezett adatok azt mutatták, hogy a Uranusz rendszer még furcsább, mint gondolták. A szonda mérései azt jelezték, hogy a bolygó és holdjai inaktívak, ellentétben a Naprendszer más égitestjeivel. Ezen kívül a Uranusz védő mágneses mezeje furcsán torzult volt, ami arra utalt, hogy az anyag, amely a bolygótól és holdaitól származik, nem volt jelen, ami a geológiai aktivitás vagy óceánok hiányát sugallta.
Ez a felfedezés óriási meglepetést okozott, hiszen ellentétes volt a Naprendszer többi bolygójával és holdjával kapcsolatos ismereteinkkel. Az új elemzés azonban megoldotta a hosszú évtizedek óta tartó rejtélyt. A kutatók kiderítették, hogy a Voyager 2 akkor haladt el a Uranusz mellett, amikor a Nap rendkívül aktív volt, és egy erős napszél alakult ki, amely valószínűleg elfújta az anyagot, és átmenetileg torzította a mágneses mezőt. Dr. William Dunn, a University College London kutatója szerint 40 éven keresztül hibás képet alkottunk a Uranusz és holdjainak normális állapotáról. „Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a Uranusz rendszere sokkal izgalmasabb lehet, mint korábban gondoltuk. Lehet, hogy a holdak alatt óceánok rejtőznek, amelyek tele lehetnek élettel” – mondta.
Linda Spilker, aki fiatal tudósként dolgozott a Voyager program keretében, szintén örömmel fogadta az új eredményeket, amelyek a Nature Astronomy folyóiratban jelentek meg. „Az eredmények lenyűgözőek, és izgatott vagyok, hogy van lehetőség életre a Uranusz rendszerében” – nyilatkozta a BBC Newsnak. Dr. Affelia Wibisono, a Dublin Institute for Advanced Studies kutatója, aki független a kutatócsoporttól, szintén izgalmasnak tartja az eredményeket. „Fontos, hogy visszatekintsünk a régi adatokra, mert néha új felfedezések rejtőznek mögöttük, amelyek segíthetnek a következő generációs űrkutatási küldetések megtervezésében” – tette hozzá.
A NASA, a kutatások eredményeként, új küldetést tervez, amelynek célja a Uranusz és holdainak közelebbi megfigyelése. A NASA a következő évtizedben indítja el az Uranus Orbiter and Probe nevű küldetését, amely körülbelül 2045-re érkezik meg a bolygóra. Dr. Jamie Jasinski, a NASA kutatója, aki javasolta a Voyager 2 adatok újraelemzését, hangsúlyozta, hogy a küldetés tervezésekor figyelembe kell venni az új eredményeket. „A jövő űrhajójának néhány műszere a Voyager 2 tapasztalataiból merít, amikor az a rendszeren át haladt egy rendkívüli esemény idején. Újra kell gondolnunk, hogyan tervezzük meg az új küldetés műszereit, hogy a lehető legjobban meg tudjuk ragadni a tudományos felfedezéseket” – mondta.
A tudósok remélik, hogy a közeljövőben megtudják, vajon ezek a távoli, jeges holdak, amelyeket eddig halott világoknak tartottak, valóban rejtik-e az élet lehetőségét.
Ezeket is érdemes megnézni
A világ 1,5 billió fáját ‘megmérő’ műhold küldetése
Rejtélyes középkori temető felfedezése a repülőtér közelében
